Minden a helyére kerül!
Mára térképek, tankönyvek, könyvtári könyvek halmaza, névvel, megjegyzéssel megjelölt, kisebb-nagyobb dobozok kerültek vissza megérdemelt, megszokott helyükre.
A szülők, a pedagógusok, az iskolai alkalmazottak, a diákok apraja-nagyja gyűltek ma össze az egyre szépülő iskola udvarán, hogy "rendet tegyenek", az újjáépítés utolsó szakaszában végre majdnem minden "kilakoltatott" bútor, eszköz, tárgy a gazdájához, az osztályához, eredeti helyére kerüljön.
Talicskával, kiskocsival, kézi erővel rótták a köröket: tornaszobából ki, pincébe le, tornaszobából előre, fel az emeletre...de mindenki mosolygott. Rácsodálkoztak néhány tablóra, találtak talán rejtett kincseket is.
A szülők is, a tanárok is, elengedtek pár viccet, amikor egymással szembe találkoztak, esetleg, ha üres járat volt.
Öröm volt látni, mint a felhúzott vekker, olyan tempóban és elánnal dolgoztak, pakoltak a legkisebb diákok is.
A kemény munka közben üdítővel frissítették magukat a felnőttek, a gyerekek.
A kicsik megcsodálták a tornaterembe rejtett, becsben tartott iskolai maketteket.
A gyerekeket forró csokoládéval kínálták, munkájuk, éppúgy, ahogy a felnőtteké, felbecsülhetetlen volt. Perdültek-fordultak, térképeket, kisebb dobozokat, hulladékot, seprűket, könyveket cipeltek, és mindezt boldogan tették. Egy szép délelőttöt tudhatnak magukénak, ahogy a felnőttek, szülők, tanárok egyaránt.
A tanári szobában is lázas munka folyt.
Az összefogásra ösztönzés mindig az iskola védjegye volt, s a mai nap újra bizonyította, hogy a közös munka, a közös cél összekovácsolja az embereket, akár felnőtt, akár diák.
